2012. november 19., hétfő

Ments meg!








"Ments meg ez kavargott a fejemben miként feküdtem ott tehetetlenül kivűlröl szemlélve a világot.
Tudtam,hogy tudod mi vagyok és megakartam értetni." Claire

Dean szorongatta a lányt és imátkozzott,hogy ne veszítse el őt.Ő a mindene és,ha bár tudja ,hogy micsoda még is vele akart lenni és óvni őt.Mentők oda értek és Dean kezeiből szinte kitpve a majdnem élettelen lányt tették be a mentőbe.
-Claire!!-hangzott egy női hang majd cipő kopogás.Nicole volt az sietve futott a mentőhöz ami már elhajtott.Dean mérgessen feldúlt állapotban beszállt a kocsiba,Nicole bambán nézett maga elé majd a kocsi elébe állt.
-Ugye nem akarsz ilyen állapotban vezetni?-faggadta.
-Lehet,hogy te tudsz repül én viszont nem tudok úgyhogy fogd be!-Förmedt rá és ekkor vált villágossá Nicolenak,hogy Dean mindent tud és az is,hogy szereti Claire-t hiszen ismeri a titkát,de utána ered.Nikole Dean szemét páztászta majd így felelt.
-Veled megyek!-Gyorsan kirántotta a kocsi ajtaját és beült mellé.
Dean mérges volt és csutkára nyomta a gázt.Korházhoz besietve már benn találták Mayát aki mikor meglátta Deant elnézett,a fiút nem érdekelte most holmi vámpír a szerelme élete volt a tét.Aaron és Kate is be futottak a kórházba és leültek.
-Mit lehet tudni kedvesem?-Ölelte át szerelmét Aaron.Nicole a fejét rázta.
-Szólnom..szólnom kell nagyiéknak-Dadogott.Aaron szemébe nézett és azt felelte.
-Elintéztem mindent!-Válaszolta ekkor Nicole egy csókkal hálálta meg majd szorosan ölelte.A doktor éppen jött,hogy közölje a híreket.Maya ott állt és csak az üveg ablakból figyelte a lányt ,de füléve hallgatózott.
-Nem jó hírek.Súlyos belső vérzése van.Itt már csak a csoda segíthet.-mondta a doktor ekkor Maya megfordult és elindult a többiek felé.
-Megmenthetem!-mondta.
Dean benn ült a kórterembe és nézte szerelmét ahogy az az életéjért küzd,nem sok volt hátra és ő ezt tudta,de meg volt rémülve.Könny cseppet hullajtott érte.
-Kérlek gyere vissza-szólt hozzá suttogva majd kezét fogta meg.
-Angyalom!-fejezte be a mondatát csak őt akarta mást nem.Dean kiment a kor teremből egy kávét vett majd leült.Eközben Maya a vérét Claire szájába nyomta aki befalta azt.
Nem is kellet sok Claire már mosolyogva ébredt fel.Dean egy lányt pillantott meg vörös haja volt és feketén izzó szeme.Dean tudta,hogy ez nem más ,mint egy Démon.Követte a lányt aki egy folyosóhoz ment ,majd elkapta a nyakánál fogva a vörös démont és a falhoz szegezte egy Démon ölő késsel.
-Van 3 másodperced ,hogy elmond ki vagy vagy megöllek-Monda össze szorított fogakkal a fiú.A lány levegő után kapkodott majd megfogta dean kezét és kicsavarta ettől a fiú a földnek esett.
-Nem lett volna egyszerűbb kérni?-kérdezte a lány,majd egy mosolyt engedett el .
-Karen Freeman vagyok!-mondta fejét elbiccentve.
-Mit akarsz?-
-Válasz egyszerű.Segíteni.-mondta a lány hangsúlyozva.
-Majd pont egy démon segítsége kell nekem.-nevetett a fiú ironikusan.
-Nem olyan démon vagyok te seggfej-Emelte a lány égnek a szemeit.
-Azt hiszed önszántamból lettem az aki,hát nem -mutatta a fájdalmat az arcán Karen.
-A démonok oda lent rájötte,hogy erősebbek lesznek,ha megisszák az angyali vért és mivel már csak ők maradta,mint angyalok hidd el nekem kell a segítségem.A vámpírok is ezt akarják.-mondta a lány.Dean felállt és leporolta magát majd rá nézett a lányra.
-Mond el mindent amit tudsz-parancsolt rá szinte.
Claire értettlenül nézte hol van kedvese , nem maradt továbba kórházban így taxiba szállt és elindult deanhez..Nicole hiába győzködte,hogy maradjon nem tette.

Karen besétált a pincébe és egy kis részen meg torpant
-Ez most komoly?-Kérdezte a lány összekulcsolta a kezeit és rá bincette a fejét a fiúra.
-Szóval mit tudsz még.-Faggatta.
-Például azt,hogy Claire itt vagy-húzta fel a szemöldökét és mutatott az ajtóra.Dean azzonnal a lány felé vette az irány és ki ment hozzá.Oda futott és átkarolta a lányt,majd megcsókolta.
-Hát élsz!-döbbent fel a fiú.Claire sírni kezdett
-Kérlek hallgass meg!-mondta a lány könnyeit potyogtak.Dean elengedte a lányt és egy szó nélkül hallgata.
-Tudom,hogy tudod mi is vagyok,de kérlek ne hagy magamra!-Mondta majd Dean megrázta a fejét miközben magához ölelte a lányt.
-Sose tenném!-Ölelte a lányt,majd megcsókolta először apró csókok voltak ,majd egyre hevesebb lett.Dean a falnak lökte a lányt aki felnyögött mikor háta találkozott a fallal a fiú vadul letépte a lány bluzát és ledobtaa földre a lány sem tétlenkedett,könnyed mozdulattal szabadította meg a fiút ruháitól majd pucéra a nappali közepén álltak.Dean felkapta a lány meztelen testét és felvitte a szobába,letette az ágyra és csókolta lent,kényeztette.Majd apró,de szenvedélyes mozdulattal egyé váltak.



2012. november 15., csütörtök

Tetszik! :D


Sziasztok,ez nekem nagyon tetszett!Tudom új fejezetet kéne írnom,de nem sokára ígérem!

2012. október 10., szerda

Figyelem!

Sziasztok!
Egyik nagyon kedves barátnőm blogot kezdett írni kérlek kukkantsatok be tényleg nagyszerűen ír
nekem nagyon tetszett!
Twilight saga rajóngók figyelem!!

 /kattints a képre/

2012. szeptember 29., szombat

Ki vagyok én?







Sziasztok! Sok késéssel ,de meghoztam a következő fejezetet. Remélem tetszik majd!
puszi,Sofi Nézzétek meg a saját készítésű videót is !



                                                                              *
"Ki vagyok én kérdeztem sokszor magamtól öldöklés és ilyenek közben?
Kivagyok én,hogy meghatározzam kit szeressek?

Ki vagyok én ,ha nem szerethetem az a lányt akivel életemet le akarom tölteni,igen ő angyal s én pedig vadász"
                -Dean Beckett-

Dean nem értette ami körülötte zajlik,testvérei és apja meséltek neki Démonokról,szellemekről,vámpírokról,angyalokról egyaránt. A fiú csöndben végig hallgatta a mondani valókat.Fejében egy kérdést szorongat ott."A lány akit szeretek valóban más,mint én?"cikázott ez a kérdés a fejében.Másnap az iskolában furcsán viselkedett sorra csak Clairet és a többieket kémlelte.
-Szia!-állított oda nagy mosollyal Claire és csókolta meg újdonsült szerelmét.Dean arca rezzenéstelen volt.
-Szia!-köszöntötte ő is a lányt.Kézen fogva ki mentek a pályára és sétálni kezdtek.
-Minden rendben?-kérdezte Claire.
-Persze.-válaszolta. nem túl megy győző hangnemben.
-Egész nap felém se néztél csak ,ha én idejövök.Valami gond van? Netán velem?-kérdezte a lány félően.
-Nem érdekes.-suttogta vissza halkan és hangján hallani lehetett a keserves kínt.
-Nekem az!-válaszolta erőteljesen a lány.
-Nem érted,hogy semmi-förmet rá eröteljesen Dean..A lány arca megrezgett félni kezdett kedvesétől,De elnézést kért és egy csókkal pecsételte le sajnálatát.
Telte a hónapok a napok és a hetek. A tél beköszöntött. Dean a családi válalkozásban maradt és űzte a gonoszt.Claire képességeit fejlesztette társaival ám Dean nőpvérének nem tetszett,hogy az ifjak még együtt vannak.Apjával mészárlást tervezett amit Dean nem sejtette. Egy nap Dean egy vámpír nyomára bukkant és lenti garázsukba vitetett majd leláncolva faggatta.
-Ki vagy te?-kérdezte érdeklődve a gyönyörű barna lányt.
-Nem mindegy?Úgyse terveztem sokáig maradásomat!-válaszolt szemtelenül ,majd felnevetett.
-Kétlem annyi vasfű van benned,hogy nem hinném,hogy egyhamar elmész.-Mondta Dean egy karóval a kezében majd fel s alá kezdett sétálgatni.
-Szereted a kis angyalodat?-kérdezte a lány. Dean idegesen a lányra nézett majd nem foglalkozott vele és tovább sétálgatott.
-Netán meg is akarnád menteni?-Dean ekkor egy mozdulattal rátámadt a lányra a nyakához fogva a karót.
-Fogd be!-Ordított rá.A lány ekkor hasába rúgott,Dean a falnak repült! A lány szét roppantotta a láncait amik tartották.
-Túl régóta élek Dean!-Mondta majd oda ment hozzá és a szemébe nézett majd kisuhant az ajtón.Dean aki hónapok alatt már annyi démont elkapott most csak nézte ahogy egy vámpír kisétál az ajtón.

Nicole és Aaron éppen a szobában voltak .Meztelenül ébredtek egymás mellett Nicole hamarabb ébredt,mint a fiú és ahogy megpillantotta a fiút ahogy édesen szuszog mellette elmosolyodott.Nem volt kedve,sem ereje felkelteni őt.
-Nicole!?-dörmögött a fiú.A lány mosolya szélesebb lett.
-Megint nézel!-nevetett a fiú majd elkapta a lány és magára húzta őt.Belenézett szép gesztenyebarna szemébe és mosolyogni kezdett majd gyengéd csókkal illette a lányt. Elsimította fürtjeit füle mögé és gyengéden megsimogatta.A lány végig pirult szavakat is nehezen talált.
-gyönyörű vagy!- suttogta gyengéden a lány fülébe.
-Tudom.-Mondta a lány viccesen,majd felpattant és öltözni kezdett.
-El is felejtettem iskola van!-a lány az égbe boxolt és viccesen a fiúra mutatott.
-talált.-Mondta miközben éppen tangáját húzta fel.
-Állj!-Erre a lány hátra fordult és értetlenül meredt a fiúra.A fiú végig mérte formás fenekét majd odakuszot és csókot adott rá, a lány ekkor gyengéden megcsókolta.
-Pattanj!-Sürgette a fiút.
-Claire oktatása nem ma lesz?-
-Nem tudom van e kedvem végig nézni ahogy ismét összetöri a szárnyát.Hónapok óta nem megy a repülés neki.-Értetlenkedett a lány.
-Majd bele tanul.-Reménykedett a fiú
-Varázs ereje óriási nagyobb,mint a mién ,de nem tudom félek,hogy ....-sóhajtott a lány ekkor a fiú átölelte meztelenül.
-Héé..Az nem a te hibád volt!-utalt Nicole szüleinek balesetére.A lány végig nézett a fiún és rá mosolygott.
-Öltözz fel!-Nevetett.A fiú ingét vette miközben Nicole szeme végig rajta volt. Elindultak kifelé a házból a talpuk alatt csak úgy ropogott a hó és leheletük meglátszott.Mint minden nap suli elött össze találkozik a banda.Claire éppen zárta az ajtót mikor Nicole és Aaron oda értek.
-Helló!-Köszönt oda unokahúgának a lány.Claire megfordult és egy szélles mosollyal köszöntötte őket.
-Suli előtt irány a ház-mondta Nicole Clairenek.Kate már ott várta őket és nem csak ő.
-Helló-Köszöntötte őket Kate és a székre mutatott amiben egy lány ült aki egy késsel a kezével játszadozott mutató ujjába bökdöste és úgy pörgette.
-Ki vagy te?- Kérdezte idegesen Nicole.A barna szépség csak mosolygott.
-A nevem Maya Petrova. Vámpír vagyok-Nevetett fel.Ekkor Claire arca megrándult.
-Ma se megyünk iskolába.-Mondta gúnyosan Kate.
-Tudtátok,hogy a drága Beckett family meg akar titeket ölni?-mond majd körbe sétált Claire körül és megállt.
-Ismétlem mit akarsz?-Mondta keményebben Nicole.
-Védeni titeket.Akármilyen hihetetlen én a jó olalon állok nem úgy,mint manapság a fajtám!-
-Dean Beckett?-kérdezett rá Claire a névre.
-Hát nem tudtad? Vagy nem mondták el?-Nézett Maya a szobában lévő többi emberre.
-Hogy mit kell tudnom?-Kiáltott fel a lány és ekkor haragjában megremegett a föld.
-Hú kislány tedd magad hűvösre!-Mondta Maya majd a lány kezétt letette.
-Mi elekartuk mondani neked,de olyan boldog voltál!-Szabatkozott Kate.
-Dean Beckett és a családja vadászok!Ami azt jelenti,hogy a természet feletti lényeket űzik.-Mondta Aaron.
-Ezt nem hiszem el és tudja,hogy mi vagyok?-faggatta tovább Mayát a lány.
-Igen.-Válaszolta egyszerűen. Claire kirohant a hóba futni kezdett majd elesett.
-Claire!-Futottak utána a többiek.A lány sírni kezdett és összegörnyedt.
-Néha ezért néz rám olyan fájdalmasan a csókja már nem olyanok,mint a legelején.Beszélnem kell vele!-ugrott fel.
-Nem a halálba sétálsz ,ha minket akarnak akkor nem mehetsz csak úgy oda!!-A lány neki iramodott és kocsiba szállt.Vezetni kezdett és közben Deant hívta.
-Halló??!-vette fel a telefont a fiú
-Dean beszélnünk kell otthon vagy még?-kérdezte a lány.
-Kicsim igen most indulok miért?-értetlenkedett.
-Mindjárt ott vagyok...-mondta és már a fiú látta a kocsit az utcából kifordulni,de egyszer csak egy nagy kamión dudálások köepette neki ütközött a lány kocsijának!
-Claire!!!-ordított Dean és dobta el mobilját majd futni kezdett ahogy csak bírt és kedvesét kiemelte a kocsiból ami nem sokkal késöbb felrobbant.
-Claire!Claire!Kérlek ne,válaszolj!-monda már sírva a fiú ekkor a lány telefonjájáért nyúlt és híta a 911-et,de nem látott sok esélyt a felépüléséhez!

2012. július 10., kedd

A vadászat elkezdődött.


*

Claire a szekrényénél meredt a az előtte  lévő poszterre melyen a oroszlánok az iskola csapata volt.csak bámult rá és vissza gondolt a pompomlányi életére .
-Helló te kis hazug!!-mondta egy hang ekkor Claire megfordult és dean állt vele szemben.
-Miért is Mr.Becket?-kérdezte.
-nem felejtettél el valamit vagy valakit ma??-kérdezte mosolyogva.
-Istenem-kapott a fejéhez.
-Ne haragudj nagyon sok volt ......a dolgom?-mondta furcsán kérdezve.
-nem baj csak egy fél órát álltam - nevette el magát Dean.
-Milyen órád lesz szépségem?-kérdezte ekkor Claire rá nézett újra a poszterre.
-Tesi ami azt jelenti h én  csak ülök mert a tesi tanár focival van elfoglalva és a pompom lányok fenekével-nevetett fel.
-Hé azok igazán jó fenekek oké?? -nevetett.
-Akkor találkozzunk majd-pillantott rá a lányra aki mosolyával Deant elbűvölte.
Claire a csengőt hallotta ekkor futni kezdett ki a pályára .
úgy volt ahogy mondta a tesi óra rém unalmas volt és a legjobb ,hogy 3 is volt az nap.Így Claire csak leölt a fűbe és azt tépdeste.Deant pillantotta meg miközben éppen foci sisakját vette le.
-Helló idegen-szólt neki Dean.
-Te focizol?-nézett csodálkozva.
-Mondtam ,hogy találkozunk még ma -nyújtotta ki nyelvét majd leült a lány mellé.
-mi van veled mostanság te lány ebben a pár napban ,minta más lennél nem az a lány vagy aki idejött ,mint ,ha születés napod után megváltoztál volna-mondta.
-Családi dolgok..-füllentette a lány.
-Az nekem is van bőven ...Apám megrögzött hülye a tesóimmal együtt.-mondta.
-Mert?-
-Oké ,de ezt senkinek egy szót se-Claire bolíntott.
-Apám vadásznak hívatja magát aki végez ... na jó hülyén fog hangzani ,de ne nevess...a Vámpírokkal és vérfarkasokkal szellemekkel jah és az angyalokkal ..szerinte ez családi hagyomány és nem nyugszik még ki nem írtja őket.-Claire veszélyben érezte magát
-De hisz ez butaság- csóválta a lány a fejét . Dean beleivott a kulacsába és felállt.
-Én is tudom szöszi -mondta majd rá spiccentett egy kis vizet.
-na majd jövök-kacsintott a lányra.
Claire nézte a pompom lányokat olyan kecsesek ő meg már nem az hiányzott a régi élete ahol mindenki ismerte és mindenki vele akart lenni.Miközben gondolkodott észre vette ahogy Nicole sétálgat a könyveivel csöndesen nem értette a lányt hiszen annyira szép ,de mindig magába fordul és nem jó ez így.Majd mikor tovább nézelődött észre vett egy nagyon helyes srácot fenn ült a padoknál ekkor úgy döntött bedobja magát majd felmászott és leült a fiútól nem messze ekkor hangokat hallott.mindenki gondolatát felordított a fájdalomtól mikor a fiú közelebb ült hozzá megfogta a kezét.
-Héj Claire mély levegő.-mondta neki a fiú a lány úgy is tett. A fájdalom elmúlt.
-Honnan tudod a nevem?-
-Nagyon sokat tudok rólad-mondta.Claire a fejéhez kapott ami még hasogatott.
-Tudom nehéz kezelni-suttogta a fiú nem messze Claire ajkától. Szép szőke haját a füle mögé helyezte majd mélyen a szemébe nézett. Clairét elbűvölte a zöld szeme mely csak  úgy hívogatta őt..
-Nekem is nehéz volt megtanulnom kezelnem.-suttogta ismét. Claire elhúzódott.
-Te miről beszélsz?-nézett értetlenül a fiúra.
-Angyal vagy ahogy én -mosolygott el majd simogatta meg a lány arcát.Ekkor a fiú az égre nézett és hirtelenjében esni kezdett. a pompom lányok sikítottak a fiúk csak nevetek rajtuk Claire felnézett az égre ,hogy arcát is érje a víz majd a fiú kört csinált csuklójával ujjait bezárta az eső elált.
-A nevem ...-mondta.
-Aaron!!-kiáltott egy lány a lelátó ajálór Claire le pillantott és Nicole volt az. haját borzolta a víztől.
-Asszem a kuzinod most fog kinyírni engem - mondta majd fellát és leugrott a lelátóról.
-Mi van szépségem ?- mondta a lánynak aki először mosolygott.
-Ne használd az erőd.-mondta a lány.
-Claire gyere ide !!-mondta a lány. Claire leindult a lépcsőn majd ott találta magát a többiekkel.
-Claire hadd mutassam be neked Aaron Corbetett.Ő is Angyal ,mint mi -Claire bólogatott.
-Hogy képes irányítani az esőt.?-kérdezte.
-Nem csak azt tudja az egész időjárást. Ahogy én a tüzet és te pedig hát még nem tudom mit is ,de be kell ,hogy mutassam neked még valakit-majd Nicole és Aaron elindultak be az iskolába ahol egy lány fele vették az irány a lány varázslatosan szép volt. 
-Kate ő itt Claire. Az unoka tesóm és ő is az ami mi.-a lány ránk nézett majd vissza egy sármos focistára.
-Hogy lehet valaki ilyen dögös és mégis ilyen szemét.-mondta ekkor egy lány oda sétált a fiúhoz a vízcsapnál és láthatólag flörtölni kezdett vele. Ekkor Kate keze enyhén megemelkedett tenyerével felfele majd hirtelen lefordította és előre tólta mikor a vízcsapból a lány ruhájára ment az összes víz mindenki csak nevetett a szép lányon a ki sírva elfutott.
-A volt pasim-nézett fel majd fellát és körbe sétált Claire körül .
-Csini-mondta.
-Hagy találjam ki te képességed a víz?-nevetett fel Claire.
-talált.-mondta
nem sokkal később vissza kísérték Clairet a pályára majd leültek vele és beszélgetni kezdtek.
Dean focizás közben mindig csak Clairet figyelte és szünetben úgy döntött oda megy
-Sziasztok-
-uh hurrá-mondta kate ekkor Nicol meglökte picit.
-Neked is Kate - mosolygott rá
-Bocs nem szeretem a focistákat mióta Adam dobott ez van.Se nem szeretem a flugős nővéred és a bátyádat.-
-Tudom és elnézést bármiért is.- Dean Claire pillantott.
-Nincs Kedved velem haza menni?-kérdezte
-De szívesen akkor Nicole otthon találkozunk-Claire és Dean elindultak haza.
-Nem engedheted neki ,hogy egy vadásszal járjon.-mondta Aaron.
-Féltékeny vagy-nevetett fel Kate.
-Dean nem vadász csak a testvérei.-mondta Nicole.
-Még?! De a testvérei is épp elég galibát okoztak nekünk már -mondta Aaron.

Dean és Claire elindultak haza. Dean udvarias módon elkérte a lány táskáját.Csöndesen sétáltak és ez a csönd már kezdett feszült lenni.Clairenek nagyon tetszett a fiú ahogy Deannek is a lány. De mind a ketten csak azt érezték barátok nem merték bevallani valódi érzésüket.
-Claire..én-kezdte Dean.
-valamit ell kell ,hogy mondjak és az nem lesz túl könnyű nekem.-Claire megállt és mosolygott. A fiút elvarázsolta a lány szépsége és csak bámulta a zölden izzó szemeit.
-Igen?-Kémlelte az arcát a fiúnak aki nem bírt ellenállni ajkaik közeledtek s majd hirtelen óvatosan megcsókolta őt ekkor a lány meglepődött majd visszacsókolta a fiút aki áát karolta a lány derekát és könnyedén csókolta.A csók abba maradt a lány belenézett a fiú szemeibe
-Szeretlek Claire és nem tudom tovább titkolni.-
-Nem is kell. Én is szeretlek téged.-mondta majd újabb csókot nyomott a szájára.
Kézen fogva indultak tovább majd mikor a házhoz értek melyben a lány lakott újra csókkal illeték egymást.
-Szia-mosolygott rá Dean a lányra.
Claire befutott és sikítozni kezdett és ugrálni .
-héj héj héj Claire mi történt?-faggadta az édesapja. Ekkoz Claire nem mondott semmit csak megölelte szorosan majd puszit adott neki.
-Mi lelte ezt a lányt?-nevetett és nézet Mary nagyira aki a konyhában főzőt.
-Szerelem.-mosolygott.
-Mary? A lányom tudja már ,hogy angyal?-kérdezte a férfi a nagymamát.
-Nos Nicole elmondása alapján igen. Félek viszont ,hogy a vadászok megtalálják a lányokat hiszen már 4 angyal van a városban és mind csak kis kamaszok.-
-De feladhatják az erejüket.-mondta John
-Ahogy én is tettem.Sajnos a lányom már nem volt ilyen bölcs.-
-Ha megtalálom azt a vadászt amely végzett Emileyvel saját magam ölöm meg.-mondta idegesen John

Eközben Dean haza ért otthon nagy volt a sürgés forgás.Apja és a két testvére a puskát töltötte illetve a késeket hegyezte.Dean felsóhajtott.
-Hol voltál kisfiam?-kérdezte az apja a fiút.
-haza kísértem egy lányt. -mondta.
-Remélem nem azt a winslet lányt -mondta Dean lány testvére.
-Mi bajod vele Jo ?-kérdezte a fiú
-Fiam meg kell ,hogy értsd végre te vadász vagy.-mondta az apja.
-Nem tudom ,de szerintem nektek doki kell.-mondta flegmán a fiú.
-Gyere velem.-Mondta Jo majd levitte az alak sorba ott egy szép nő volt megkötözve csak úgy lógott a széken száján kötés volt.
-Ti betegek vagytok.-rémült meg Dean .
-A látszat néha csal öcsi -mondta a lány majd elindult a lány felé.Leszedte a kötést a szájáról mire a lány kicsit eszméletéhez tért.
-Ti barmok azt hiszitek ,ha engem elkaptok nem jön több a városba?-
-Mi a neved?- kérdezte Jo.
-Isabell-
-Nos Isabell hány éves vagy?-mondta.
-Ilyet kérdezni egy hölgytől-nevetett fel majd Deanre pillantott.
-Segíts nekem kérlek.- ekkor Jo egy kést vett elő majd belevágta a nő lábába. Erre a nő ordított egyet Dean megrémülten állt.
-500 éves vagyok boldog vagy te spiné-Mondta ekkor a lány pofán vágta.
-Mi ez?-kérdezte rémülten dean.
-Megmutatom -fogott egy kés majd elvágta Jo a saját kezét amiből vér csöpögött.Isabell szemei elfekedtek és a szemfogai előjötte.
-Vámpír.-
-Miért vagy itt-faggatta ismét a lányt.
-elérkezett a perc ,hogy megöljük az angyalokat már 4gyen vannak és a fiatalabbik Winslet lány a legerősebb-mondta.
-Köszi az infót.-mondta majd elővett egy karót a zsebéből és beledöfte a szívébe.
-Te jó ég-ordított fel Dean.
-Most már hiszel nekem öcsi??-mondta Jo majd elsétált mellett.Dean gondolkodni kezdett ha tényleg léteznek olyan dolgok amiket kis korában hallott vámpírok,szellemek,démonok és angyalok akkor lehet Claire is egy ilyen bestia ??? Dean még egy pillantást vetett Isabellre a hideg is kirázta őt.

2012. június 15., péntek

2012. június 11., hétfő

A 17-es átok !





Claire az éjjel próbált aludni ám rémálmok gyötörték akárhova pillantott csak szárnyakat látott és a hangokat hallott melyek olyan halkan suttogtak ,hogy Claire nem értette mit is mondanak csak meredt a plafonra . a feje zúgott a teste fáj a háta csak úgy sajgott.
Reggel álmatlanul ébredt.Felült az ágyra és két keze közé fogta az arcát. Egyszer csak a háta sajogni  kezdett először még kicsit fájt és tapogatta a hátát ám dudort érzett a lapockájánál és az mozgott. Claire nagyon megijedt majd egy éles fájdalom hasított bele a hátába amit sikítások követtek. Nicole berohanta szobába és értetlenül nézte a lányt.
-A hátam!!-kiabált Claire . Ekkor Nicole oda futott a homlokára tette a kezét és latinul mormogni kezdett Claire nem értette ,hogy unoka tesója mit is művel ,de a fájdalom eltűnt.
-Ez..Ez...Ez?? -dadogott a lány majd végig mérte Nicolet aki teljes nyugodtsággal nézett vissza.
-Én..Én..mentem suliba-mondta sietősen majd magára kapta a táskát és kiment az ajtón még a küszöbön megállt rá nézett Nicolera majd  megrázta a fejét és elindult a suliba.
Nem lakta messze a sulitól 20 perc volt összesen csak a régi Winslet ház félelmetes régi épület volt amit az erdő közelében volt. Claire besétált az iskola kapuján és elővette papírját melyen órarendje állt.
"Töri óra .. remek!"gondolta magában majd besétált egy előadó terembe . Már csak hetek voltak az iskolából nem sokára itt a nyári szünet ez volt a másik ok ,hogy nem értette miért kell ilyenkor költözniük ,de az apja ragaszkodott hozzá ,hogy Claire születésnapján már Marynagyinál legyenek.
Claire leült a hátsó padba mindenki őt nézte hiszen varázslatosan szép és elbűvölő egy teremtés.
a csengő jelzett és egy fiatal férfi lépett be azon az ajtó.
-Reggelt szépségeim és fiaim! Nos ma mivel már csak pár hét van jegyeket fogom majd össze guberászni ,hogy senki se bukjon igaz Jack?-nézett rá egy focista mezben lévő fiúra és ettől mindenki nevetni kezdett.
-Ma is órán...-kezdet a mondatot  majd lekapcsolta a villany és egy vászont húzott le a tábla elé.
-A mystickus lényekről fogunk beszélni .. Ki mit ismer?-kérdezte
-Sellők...Vámpírok...Farkasok-hangzottak el az ötletek.
-Dean mesélj kérlek mit tudunk még például a vámpírokról?-Claire hátra fordult és egy jó képű fiú ült mögötte Dean rá nézett a tanára szép zöld szemei csak úgy csillogtak Claire szíve hevesebben vert. Nem is figyelt arra mint mondott a fiú csak bámult rá feltűnöen és úját harapdálta.
-Miss.winslet-köszörülte meg torkát a tanár.Claire előrefordult és a tanár csak fejét rázta és mosolygott rá.
-mondj nekem egy mystikus lényt.-
-angyal-vágta rá hirtelen ekkor Dean arca megrezdült.
-Igen és vártam ,hogy valaki rá bökje ezt ugyan is ők egy nagyszerű lényeg . 17 élet évüket betöltve szárnyuk megnő és képeségeik lesznek vannak akik olvasnak mások gondolataiban irányítják az érzelmeiket jövőbe látnak kínoznak, tüzet csiholnak nos drága osztály ezek nem éppen a leg szentebb faj ,int ahogy azt tudhatjuk .-mondta. Claire elgondolkodott majd a csengő megszólal és mindenki sebesen vágtatott ki az ajtón.
-Szia -szólt egy hang . Claire oda fordult és Dean állt melette
-Szia - mosolygott vissza.
-A nevem Dean beckett. Te pedig Claire vagy ugye?-Claire csak a bológatott  telt az idő a két fiatal örömtelien beszélgettek és nevetgéltek együtt. Eljött az utolsó óra és Dean haza kisérte Clairet
-tudom egy hölgytől ilyet kérdezni faragatlanság ám még is megteszem. Hány éves vagy?-Claire elre nevetett egyet.
-Pont ma lettem 17-suttogta és vigyorgott. Dean felkapta a lány és megpörgette .
-Akkor boldog születés napot-kiabálta az utcán és pörgette Claire síkított egyett.majd Dean megált és a fiu karjában lévő lány Dean szemébe nézett lassan az ajkuk közelebb ért,de erre a fiú csak letette.
-öhmm..szeretnéd ,hogy haza kisérjelek?-kérdezte a fiú
-megtisztelő lenne-mosolygott a lány.
haza fele mentek és mikor Dean megpillantotta a winslet házat megrémült
-uhh-mondta
-nem olyan rémisztő - mondta a lány. a fiú elindult a másik irányba
-hát akkor szia-mondta a lány csalódottan azt felelte.
-szia- a fiú gyorsan vissza futott és puszit nyomott az arcára.
-Isten értessen szépségem-mondta majd elsétált a lány mosolygott és nem engedett a mosolya bezárta maga után az ajtót és Mary nagyi és édes apja valamit meglepő módon Nicole is ott állt
-Isten éltessen -kiabálták és nyújtottak át neki egy nagy tortát
-köszönöm- ölelte meg nagyiját a lány . a lány elfújta a gyertyákat. majd hirtelen megszédült.
-uuh... asszem én msot lefekszem.-mondta
-persze kicsi-mondta apukája.
Claire berohant a szobájába és ismét a hátát fájlalta be ment a fürdőbe ,hogy megmossa az alrcát a tükörben meglátta a hátát a lapockájánál valami mozgot nagyon megijedt felemlte a kezét amitől a tükör szét tört a szilánkok lasitott felvételben repültek Claire már a fejét védte ,de a szilánkok csak repültek ujjával megbökte az egyiket és hirtelen a tükör újra össze állt .Claire lerohant a lépcsőn ki a kertbe
-utána megyek-suttogta Nicole.
Claire futni kezdett egy tisztásra ért ahol elbotlott és a földre esett ekkor sikítozni , ordíbálni kezdett és a hátából kitört 2 fehér szárny.
Claire magára nézett megérintette a szárnyait és sírni kezdett.
-Nem félj itt vagyok veled-mondta Nicol.Claire megijedt és felált ,de a szárnyai még nyitva voltak.
-nem tudom vissza húzni őket.-mondta könnyeit törölve.
-csak gondolj rá ,hogy mit szeretnél.- mondta Nicole . Claire behunyta szemeit és a szárnyai vissza mentek.
-szörnyetek vagyok-mondta sírva a lány. Nicol oda ment és megölelte egy teljessen más oldalát mutatva meg ezzel.
-Nem vagy az nézzd!-ekkor Nicol szárnyai elő jöttek majd vissza.
-gyere velem.-mondta egy kis fa házba értek ami bell tele volt emlékekkel és minden féle fényképekkel.
-nem vagy egyedül . -mondta a lánynak
-a szüleim tűzvészét én okoztam - mondta.
-nem tudom ,hogy ,de lángolt a kezem és mehgaltak...miadtam...ezért haragszom magamra-mondta.
-de többen is vagyunk nem csak te -Claire nagyott nézett és csodálkozot.

2012. június 7., csütörtök

érkezés.


sziasztok íme az első fejezet nem lett olyan hosszú ,de nem is akartam ,hogy az legyen még
remélem tetszeni fog ;D

*

Furcsa érzések kavarogtak bennem hangokat hallottam melyek azt suttogták elérkezett a perc nem értettem mit is jelenthet ez nem értettem semmit csak azt ,hogy a fejem majd szét hasad és a hátam annyira fáj,mint ha valami elő akarna törni az érzés majd megölt és nem tudtam ellene ,mint tenni. A nevem Claire Winslet és angyal vagyok. Hallgasd történetem.

Claire a kocsiban ült és duzzogott.Meredt egyenesen a fákra az útra és minden másra édes anya 1 éve meghalt apja nem bírta elviselni a régi házuk fájdalmát ezért elköltöztek. Claire pompon lány volt a leg népszerűbb az iskolában  fiúk tömkelege várt arra ,hogy csupán egy mozira igent mondjon ,de Clairenek nem kellett senki . Ő más volt nem volt miss picsa sem beképzelt se semmi egyszerűen csak jól akarta magát érezni. Anya halála után Claire magába fordult a jegyei melyek szín ötösek volták csak úgy leromlottak már nem csillogott a szeme ,mint annak  idején már nem érdekelték a barátai . Apja egy kisvárosba Angel Townba költöztek ahol annak idején a két szerelmes találkozott. Mary nagymamánál szálltak meg ki édes anya anya volt. Csak ő maradt már a rokonok közt és annak unokája Nicol . Nicol Claire unoka testvére volt aki nagyon magába fordult teremtés volt. Szülei tűzben meghaltak. Claire mikor megérkezett durcásan szállt ki a kocsiból és pillantotta meg Marynagyi házát ami mellet virágok voltak régi ház volt ez nagyszerű állapotban végig mérte a zsanérokat és a kertet is.
-Claire !!-kiabált a nagymama ekkor a lány arca felderült.
-nagyi-mondta majd megölelte idős nagymamáját.
Nicol a házból kilépve fülhallgató a fülében és rezzenéstelen arccal oda intet a lánynak aki megdöbbent a lányon.Mikor utoljára látta 6 éves volt.
-Oda se figyelj rá csak tini-rántott vállat az időshölgy
-John-futott oda Claire apukájához. aki tárt karokkal fogadta
-köszönöm ,hogy befogadtál minket Mary-mondta John.
-család a legfontosabb.-simogatta meg a férfi arcát. Nicol elindult a kert végébe és mikor megfordult a ruhája szakadt volt ,de csak 2 hosszú vonalban . Claire nem értette ezt.
-Nos holnap lesz a születés napot!-örvendezett Mary.
-Mit szeretnél?-faggatta Clairet.A lány vállat rántott és be ment a házba mikor beért felmenőit pillantotta meg
az arcok rémísztőek voltak ,de a hölgyek meg gyönyörűek. Claire felment az ő szobájába és lehuppant az ágyra elővette régi naplóját és írni kezdett.
"kedves napló! Nem tudom milyen lesz az új suli és valahogy Nicoltól kirázz a hideg az összes ruhája szét van szaggatva. 18 évesen ,hogy lehet valaki ilyen rémisztő? holnap 17 leszek anyukám zerint nagy változás lesz az életemben mert minden Winslet lány átéli ezt.Mire gondolhatott nem tudom ,de nem is akarom megtudni."fejezte be majd összecsukta a könyvét és maga mellé tette.
-Nem vagy túl boldog.-mondta egy hang.
-Te jó ég!-kiáltott fel a rémülettől a lány.
-Nicol hogy tudsz ilyen halk lenni?-kérdezte.
-Boldog születés napot neked Claire . Bár hidd el nem lesz olyan kellemes.-mondta majd kezét kinyújtva egy medált adott oda neki.
-Édes anyádé volt-suttogta Claire felette magára az angyalszárnyas medált és remegő hangon azt suttogta
-köszönöm!-

Üdv.

Sziasztok Ez itt a passionate love egy fiatal lány történetét meséli el mikor is 17 éves korában nagy változáson esik keresztül
Remélem tetszik majd nektek
Sofi