Reggel álmatlanul ébredt.Felült az ágyra és két keze közé fogta az arcát. Egyszer csak a háta sajogni kezdett először még kicsit fájt és tapogatta a hátát ám dudort érzett a lapockájánál és az mozgott. Claire nagyon megijedt majd egy éles fájdalom hasított bele a hátába amit sikítások követtek. Nicole berohanta szobába és értetlenül nézte a lányt.
-A hátam!!-kiabált Claire . Ekkor Nicole oda futott a homlokára tette a kezét és latinul mormogni kezdett Claire nem értette ,hogy unoka tesója mit is művel ,de a fájdalom eltűnt.
-Ez..Ez...Ez?? -dadogott a lány majd végig mérte Nicolet aki teljes nyugodtsággal nézett vissza.
-Én..Én..mentem suliba-mondta sietősen majd magára kapta a táskát és kiment az ajtón még a küszöbön megállt rá nézett Nicolera majd megrázta a fejét és elindult a suliba.
Nem lakta messze a sulitól 20 perc volt összesen csak a régi Winslet ház félelmetes régi épület volt amit az erdő közelében volt. Claire besétált az iskola kapuján és elővette papírját melyen órarendje állt.
"Töri óra .. remek!"gondolta magában majd besétált egy előadó terembe . Már csak hetek voltak az iskolából nem sokára itt a nyári szünet ez volt a másik ok ,hogy nem értette miért kell ilyenkor költözniük ,de az apja ragaszkodott hozzá ,hogy Claire születésnapján már Marynagyinál legyenek.
Claire leült a hátsó padba mindenki őt nézte hiszen varázslatosan szép és elbűvölő egy teremtés.
a csengő jelzett és egy fiatal férfi lépett be azon az ajtó.
-Reggelt szépségeim és fiaim! Nos ma mivel már csak pár hét van jegyeket fogom majd össze guberászni ,hogy senki se bukjon igaz Jack?-nézett rá egy focista mezben lévő fiúra és ettől mindenki nevetni kezdett.
-Ma is órán...-kezdet a mondatot majd lekapcsolta a villany és egy vászont húzott le a tábla elé.
-A mystickus lényekről fogunk beszélni .. Ki mit ismer?-kérdezte
-Sellők...Vámpírok...Farkasok-hangzottak el az ötletek.
-Dean mesélj kérlek mit tudunk még például a vámpírokról?-Claire hátra fordult és egy jó képű fiú ült mögötte Dean rá nézett a tanára szép zöld szemei csak úgy csillogtak Claire szíve hevesebben vert. Nem is figyelt arra mint mondott a fiú csak bámult rá feltűnöen és úját harapdálta.
-Miss.winslet-köszörülte meg torkát a tanár.Claire előrefordult és a tanár csak fejét rázta és mosolygott rá.
-mondj nekem egy mystikus lényt.-
-angyal-vágta rá hirtelen ekkor Dean arca megrezdült.
-Igen és vártam ,hogy valaki rá bökje ezt ugyan is ők egy nagyszerű lényeg . 17 élet évüket betöltve szárnyuk megnő és képeségeik lesznek vannak akik olvasnak mások gondolataiban irányítják az érzelmeiket jövőbe látnak kínoznak, tüzet csiholnak nos drága osztály ezek nem éppen a leg szentebb faj ,int ahogy azt tudhatjuk .-mondta. Claire elgondolkodott majd a csengő megszólal és mindenki sebesen vágtatott ki az ajtón.
-Szia -szólt egy hang . Claire oda fordult és Dean állt melette
-Szia - mosolygott vissza.
-A nevem Dean beckett. Te pedig Claire vagy ugye?-Claire csak a bológatott telt az idő a két fiatal örömtelien beszélgettek és nevetgéltek együtt. Eljött az utolsó óra és Dean haza kisérte Clairet
-tudom egy hölgytől ilyet kérdezni faragatlanság ám még is megteszem. Hány éves vagy?-Claire elre nevetett egyet.
-Pont ma lettem 17-suttogta és vigyorgott. Dean felkapta a lány és megpörgette .
-Akkor boldog születés napot-kiabálta az utcán és pörgette Claire síkított egyett.majd Dean megált és a fiu karjában lévő lány Dean szemébe nézett lassan az ajkuk közelebb ért,de erre a fiú csak letette.
-öhmm..szeretnéd ,hogy haza kisérjelek?-kérdezte a fiú
-megtisztelő lenne-mosolygott a lány.
haza fele mentek és mikor Dean megpillantotta a winslet házat megrémült
-uhh-mondta
-nem olyan rémisztő - mondta a lány. a fiú elindult a másik irányba
-hát akkor szia-mondta a lány csalódottan azt felelte.
-szia- a fiú gyorsan vissza futott és puszit nyomott az arcára.
-Isten értessen szépségem-mondta majd elsétált a lány mosolygott és nem engedett a mosolya bezárta maga után az ajtót és Mary nagyi és édes apja valamit meglepő módon Nicole is ott állt
-Isten éltessen -kiabálták és nyújtottak át neki egy nagy tortát
-köszönöm- ölelte meg nagyiját a lány . a lány elfújta a gyertyákat. majd hirtelen megszédült.
-uuh... asszem én msot lefekszem.-mondta
-persze kicsi-mondta apukája.
Claire berohant a szobájába és ismét a hátát fájlalta be ment a fürdőbe ,hogy megmossa az alrcát a tükörben meglátta a hátát a lapockájánál valami mozgot nagyon megijedt felemlte a kezét amitől a tükör szét tört a szilánkok lasitott felvételben repültek Claire már a fejét védte ,de a szilánkok csak repültek ujjával megbökte az egyiket és hirtelen a tükör újra össze állt .Claire lerohant a lépcsőn ki a kertbe
-utána megyek-suttogta Nicole.
Claire futni kezdett egy tisztásra ért ahol elbotlott és a földre esett ekkor sikítozni , ordíbálni kezdett és a hátából kitört 2 fehér szárny.
Claire magára nézett megérintette a szárnyait és sírni kezdett.
-Nem félj itt vagyok veled-mondta Nicol.Claire megijedt és felált ,de a szárnyai még nyitva voltak.
-nem tudom vissza húzni őket.-mondta könnyeit törölve.
-csak gondolj rá ,hogy mit szeretnél.- mondta Nicole . Claire behunyta szemeit és a szárnyai vissza mentek.
-szörnyetek vagyok-mondta sírva a lány. Nicol oda ment és megölelte egy teljessen más oldalát mutatva meg ezzel.
-Nem vagy az nézzd!-ekkor Nicol szárnyai elő jöttek majd vissza.
-gyere velem.-mondta egy kis fa házba értek ami bell tele volt emlékekkel és minden féle fényképekkel.
-nem vagy egyedül . -mondta a lánynak
-a szüleim tűzvészét én okoztam - mondta.
-nem tudom ,hogy ,de lángolt a kezem és mehgaltak...miadtam...ezért haragszom magamra-mondta.
-de többen is vagyunk nem csak te -Claire nagyott nézett és csodálkozot.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése