2012. június 15., péntek

2012. június 11., hétfő

A 17-es átok !





Claire az éjjel próbált aludni ám rémálmok gyötörték akárhova pillantott csak szárnyakat látott és a hangokat hallott melyek olyan halkan suttogtak ,hogy Claire nem értette mit is mondanak csak meredt a plafonra . a feje zúgott a teste fáj a háta csak úgy sajgott.
Reggel álmatlanul ébredt.Felült az ágyra és két keze közé fogta az arcát. Egyszer csak a háta sajogni  kezdett először még kicsit fájt és tapogatta a hátát ám dudort érzett a lapockájánál és az mozgott. Claire nagyon megijedt majd egy éles fájdalom hasított bele a hátába amit sikítások követtek. Nicole berohanta szobába és értetlenül nézte a lányt.
-A hátam!!-kiabált Claire . Ekkor Nicole oda futott a homlokára tette a kezét és latinul mormogni kezdett Claire nem értette ,hogy unoka tesója mit is művel ,de a fájdalom eltűnt.
-Ez..Ez...Ez?? -dadogott a lány majd végig mérte Nicolet aki teljes nyugodtsággal nézett vissza.
-Én..Én..mentem suliba-mondta sietősen majd magára kapta a táskát és kiment az ajtón még a küszöbön megállt rá nézett Nicolera majd  megrázta a fejét és elindult a suliba.
Nem lakta messze a sulitól 20 perc volt összesen csak a régi Winslet ház félelmetes régi épület volt amit az erdő közelében volt. Claire besétált az iskola kapuján és elővette papírját melyen órarendje állt.
"Töri óra .. remek!"gondolta magában majd besétált egy előadó terembe . Már csak hetek voltak az iskolából nem sokára itt a nyári szünet ez volt a másik ok ,hogy nem értette miért kell ilyenkor költözniük ,de az apja ragaszkodott hozzá ,hogy Claire születésnapján már Marynagyinál legyenek.
Claire leült a hátsó padba mindenki őt nézte hiszen varázslatosan szép és elbűvölő egy teremtés.
a csengő jelzett és egy fiatal férfi lépett be azon az ajtó.
-Reggelt szépségeim és fiaim! Nos ma mivel már csak pár hét van jegyeket fogom majd össze guberászni ,hogy senki se bukjon igaz Jack?-nézett rá egy focista mezben lévő fiúra és ettől mindenki nevetni kezdett.
-Ma is órán...-kezdet a mondatot  majd lekapcsolta a villany és egy vászont húzott le a tábla elé.
-A mystickus lényekről fogunk beszélni .. Ki mit ismer?-kérdezte
-Sellők...Vámpírok...Farkasok-hangzottak el az ötletek.
-Dean mesélj kérlek mit tudunk még például a vámpírokról?-Claire hátra fordult és egy jó képű fiú ült mögötte Dean rá nézett a tanára szép zöld szemei csak úgy csillogtak Claire szíve hevesebben vert. Nem is figyelt arra mint mondott a fiú csak bámult rá feltűnöen és úját harapdálta.
-Miss.winslet-köszörülte meg torkát a tanár.Claire előrefordult és a tanár csak fejét rázta és mosolygott rá.
-mondj nekem egy mystikus lényt.-
-angyal-vágta rá hirtelen ekkor Dean arca megrezdült.
-Igen és vártam ,hogy valaki rá bökje ezt ugyan is ők egy nagyszerű lényeg . 17 élet évüket betöltve szárnyuk megnő és képeségeik lesznek vannak akik olvasnak mások gondolataiban irányítják az érzelmeiket jövőbe látnak kínoznak, tüzet csiholnak nos drága osztály ezek nem éppen a leg szentebb faj ,int ahogy azt tudhatjuk .-mondta. Claire elgondolkodott majd a csengő megszólal és mindenki sebesen vágtatott ki az ajtón.
-Szia -szólt egy hang . Claire oda fordult és Dean állt melette
-Szia - mosolygott vissza.
-A nevem Dean beckett. Te pedig Claire vagy ugye?-Claire csak a bológatott  telt az idő a két fiatal örömtelien beszélgettek és nevetgéltek együtt. Eljött az utolsó óra és Dean haza kisérte Clairet
-tudom egy hölgytől ilyet kérdezni faragatlanság ám még is megteszem. Hány éves vagy?-Claire elre nevetett egyet.
-Pont ma lettem 17-suttogta és vigyorgott. Dean felkapta a lány és megpörgette .
-Akkor boldog születés napot-kiabálta az utcán és pörgette Claire síkított egyett.majd Dean megált és a fiu karjában lévő lány Dean szemébe nézett lassan az ajkuk közelebb ért,de erre a fiú csak letette.
-öhmm..szeretnéd ,hogy haza kisérjelek?-kérdezte a fiú
-megtisztelő lenne-mosolygott a lány.
haza fele mentek és mikor Dean megpillantotta a winslet házat megrémült
-uhh-mondta
-nem olyan rémisztő - mondta a lány. a fiú elindult a másik irányba
-hát akkor szia-mondta a lány csalódottan azt felelte.
-szia- a fiú gyorsan vissza futott és puszit nyomott az arcára.
-Isten értessen szépségem-mondta majd elsétált a lány mosolygott és nem engedett a mosolya bezárta maga után az ajtót és Mary nagyi és édes apja valamit meglepő módon Nicole is ott állt
-Isten éltessen -kiabálták és nyújtottak át neki egy nagy tortát
-köszönöm- ölelte meg nagyiját a lány . a lány elfújta a gyertyákat. majd hirtelen megszédült.
-uuh... asszem én msot lefekszem.-mondta
-persze kicsi-mondta apukája.
Claire berohant a szobájába és ismét a hátát fájlalta be ment a fürdőbe ,hogy megmossa az alrcát a tükörben meglátta a hátát a lapockájánál valami mozgot nagyon megijedt felemlte a kezét amitől a tükör szét tört a szilánkok lasitott felvételben repültek Claire már a fejét védte ,de a szilánkok csak repültek ujjával megbökte az egyiket és hirtelen a tükör újra össze állt .Claire lerohant a lépcsőn ki a kertbe
-utána megyek-suttogta Nicole.
Claire futni kezdett egy tisztásra ért ahol elbotlott és a földre esett ekkor sikítozni , ordíbálni kezdett és a hátából kitört 2 fehér szárny.
Claire magára nézett megérintette a szárnyait és sírni kezdett.
-Nem félj itt vagyok veled-mondta Nicol.Claire megijedt és felált ,de a szárnyai még nyitva voltak.
-nem tudom vissza húzni őket.-mondta könnyeit törölve.
-csak gondolj rá ,hogy mit szeretnél.- mondta Nicole . Claire behunyta szemeit és a szárnyai vissza mentek.
-szörnyetek vagyok-mondta sírva a lány. Nicol oda ment és megölelte egy teljessen más oldalát mutatva meg ezzel.
-Nem vagy az nézzd!-ekkor Nicol szárnyai elő jöttek majd vissza.
-gyere velem.-mondta egy kis fa házba értek ami bell tele volt emlékekkel és minden féle fényképekkel.
-nem vagy egyedül . -mondta a lánynak
-a szüleim tűzvészét én okoztam - mondta.
-nem tudom ,hogy ,de lángolt a kezem és mehgaltak...miadtam...ezért haragszom magamra-mondta.
-de többen is vagyunk nem csak te -Claire nagyott nézett és csodálkozot.

2012. június 7., csütörtök

érkezés.


sziasztok íme az első fejezet nem lett olyan hosszú ,de nem is akartam ,hogy az legyen még
remélem tetszeni fog ;D

*

Furcsa érzések kavarogtak bennem hangokat hallottam melyek azt suttogták elérkezett a perc nem értettem mit is jelenthet ez nem értettem semmit csak azt ,hogy a fejem majd szét hasad és a hátam annyira fáj,mint ha valami elő akarna törni az érzés majd megölt és nem tudtam ellene ,mint tenni. A nevem Claire Winslet és angyal vagyok. Hallgasd történetem.

Claire a kocsiban ült és duzzogott.Meredt egyenesen a fákra az útra és minden másra édes anya 1 éve meghalt apja nem bírta elviselni a régi házuk fájdalmát ezért elköltöztek. Claire pompon lány volt a leg népszerűbb az iskolában  fiúk tömkelege várt arra ,hogy csupán egy mozira igent mondjon ,de Clairenek nem kellett senki . Ő más volt nem volt miss picsa sem beképzelt se semmi egyszerűen csak jól akarta magát érezni. Anya halála után Claire magába fordult a jegyei melyek szín ötösek volták csak úgy leromlottak már nem csillogott a szeme ,mint annak  idején már nem érdekelték a barátai . Apja egy kisvárosba Angel Townba költöztek ahol annak idején a két szerelmes találkozott. Mary nagymamánál szálltak meg ki édes anya anya volt. Csak ő maradt már a rokonok közt és annak unokája Nicol . Nicol Claire unoka testvére volt aki nagyon magába fordult teremtés volt. Szülei tűzben meghaltak. Claire mikor megérkezett durcásan szállt ki a kocsiból és pillantotta meg Marynagyi házát ami mellet virágok voltak régi ház volt ez nagyszerű állapotban végig mérte a zsanérokat és a kertet is.
-Claire !!-kiabált a nagymama ekkor a lány arca felderült.
-nagyi-mondta majd megölelte idős nagymamáját.
Nicol a házból kilépve fülhallgató a fülében és rezzenéstelen arccal oda intet a lánynak aki megdöbbent a lányon.Mikor utoljára látta 6 éves volt.
-Oda se figyelj rá csak tini-rántott vállat az időshölgy
-John-futott oda Claire apukájához. aki tárt karokkal fogadta
-köszönöm ,hogy befogadtál minket Mary-mondta John.
-család a legfontosabb.-simogatta meg a férfi arcát. Nicol elindult a kert végébe és mikor megfordult a ruhája szakadt volt ,de csak 2 hosszú vonalban . Claire nem értette ezt.
-Nos holnap lesz a születés napot!-örvendezett Mary.
-Mit szeretnél?-faggatta Clairet.A lány vállat rántott és be ment a házba mikor beért felmenőit pillantotta meg
az arcok rémísztőek voltak ,de a hölgyek meg gyönyörűek. Claire felment az ő szobájába és lehuppant az ágyra elővette régi naplóját és írni kezdett.
"kedves napló! Nem tudom milyen lesz az új suli és valahogy Nicoltól kirázz a hideg az összes ruhája szét van szaggatva. 18 évesen ,hogy lehet valaki ilyen rémisztő? holnap 17 leszek anyukám zerint nagy változás lesz az életemben mert minden Winslet lány átéli ezt.Mire gondolhatott nem tudom ,de nem is akarom megtudni."fejezte be majd összecsukta a könyvét és maga mellé tette.
-Nem vagy túl boldog.-mondta egy hang.
-Te jó ég!-kiáltott fel a rémülettől a lány.
-Nicol hogy tudsz ilyen halk lenni?-kérdezte.
-Boldog születés napot neked Claire . Bár hidd el nem lesz olyan kellemes.-mondta majd kezét kinyújtva egy medált adott oda neki.
-Édes anyádé volt-suttogta Claire felette magára az angyalszárnyas medált és remegő hangon azt suttogta
-köszönöm!-

Üdv.

Sziasztok Ez itt a passionate love egy fiatal lány történetét meséli el mikor is 17 éves korában nagy változáson esik keresztül
Remélem tetszik majd nektek
Sofi